Rendszerint magam javítom kecskémet, így azután legtöbbször csak alkatrészek ügyében térek be egyik vagy másik kerékpáros üzletbe. Számomra fontos az érzékszervi vizsgálat: szeretem mindenféle próbának alávetni az árut, mielőtt megvásárolom.
A Drótszamár éppen az én (régimódi) ízlésem szerint való üzlet. Megvizsgálhatom a szemlére kitett árut, kezembe adják a vasakat, ismerkedhetek velük. Mérőszalag, tolómérő kerül elő, ha még ez sem lenne elég. Kérdezhetem tapasztalatairól a mestert stb. Nem beszél le a vásárról – végül is ebből él –, de nem is buzdít rá.
Az üzlet árukészlete igazodik a kereslethez és a lehetőségekhez. Olcsó alkatrészből van kínálat, a drágább, nem hétköznapi szerkentyűket többnyire rendelni kell. Ez nagyjából mindenütt így megy. Ha valami beszerezhető idehaza, akkor az néhány napon, esetleg egy héten belül megérkezik. Ha kifogy a nagykereskedés raktárából az utánpótlás – a viszonylag olcsó és jó dolgok többnyire már nyár elejére eltűnnek a kínálatból –, akkor minden hiába.
A javítóműhely – amennyire meg tudom ítélni – elsősorban a hétköznapi feladatokra, s az ugyanilyen jelzővel illethető kerékpárokra rendezkedett be. Nem tartom lehetetlennek – a mestert erről nem kérdeztem –, igény szerint kényesebb kecskékkel is foglalkoznak, bonyolultabb feladatokkal is meg tudnak birkózni. Ha valakinek kérdése lenne ezzel kapcsolatban, mindenképpen érdeklődjön.
Nem javíttattam itt kerékpárt, s a jótállással kapcsolatos ügyekről sem mondhatok semmit, mivel ilyennel eddig nem volt dolgom. Érzékeny vevők, kellemetlen ügyek, gondolom, itt is akadnak. A forgalomból ítélve azonban bizonyára nem ez a jellemző.