Ez az üzlet elsősorban javítóműhely, csak mellékesen foglalkozik alkatrészek stb. kereskedelmével is. Nem ajánlom senkinek, hogy hétköznapitól eltérő igényeivel, jelentéktelen ügyeivel itt próbálkozzon, hacsak nem a tulajdonos rokona vagy barátja, illetve nem tartozik azon szerencsések közé, akiknek a sors keveset árthat. Mindettől függetlenül a műhely szolgáltatásait ajánlani tudom: jól, és olyan gyorsan dolgoznak, ahogy lehetőségük engedi.
Szerkesztés (az eredeti vélemény hozzáadva: 2012-07-06, 15:14)
Hosszú idő után rájöttem, hányadán állunk a tulajdonossal. Megosztom másokkal is, okuljanak.
Barátunk kiváló érzékkel ismeri fel a „komolytalan” vásárlókat. Azokat, akik csak körülszaglásznak, érdeklődnek stb., valójában azonban nem áll szándékukban (nála) vásárolni. A totojázókat is nyomban azonosítja: az olyanokat, akik vásárolnának – majd, valamikor –, e pillanatban azonban még nem tudják eldönteni, mit is akarnak. Az ilyen „meddő esetekre” boltosunk sajnál akár egyetlen percet is: a maga keresetlen módján elűzi őket az üzletből.
Úgy hiszem, ez az eljárás egyáltalán nem terméketlen. Kereskedőnk a határozott vevőkre építi az üzletmenetet. Az elszánt vevő tudja, mit akar: itt és most, ezt vagy azt. Rendel, fizet, távozik.
A vevők – sokszor maguk sem gondolják – akaratlanul tájékoztatják a kereskedőt valódi szándékukról. Természetesen nem nyíltan, hanem metanyelven. Lássunk példákat.
Vevő (betér az üzletbe, és egy pillantással felméri, itt ugyan nem kap semmi olyat, amire szüksége lenne, de nem akar szó nélkül kifordulni a boltból, ezért – teljesen feleslegesen – kitalál valamit): Hallott már fullerén bevonatú váltógörgőről?
Eladó (miközben azt gondolja: szőrös öregapádat, paraszt): Ha megrendeli és előre kifizeti, megmondom.
Vevő (ha kellően talpraesett): Amennyiben öt percen belül le tudja szállítani, átveszem.
Még egy példa:
Vevő: Nagyon szép ez a hajtókar csak… (eszembe sem jutna megvenni). Utóbbit persze gondolatban teszi hozzá.
Eladó: Ne is keressen ennél jobbat. Hetvenötezer forint lesz!
Vevő (ha ezek után meg tud szólalni): Alszom még rá egyet.
Szerkesztés vége
Szerkesztés (előző szerkesztés: 2013-10-22 15:09)
A kerékpárbolt új helyre költözött. A régi kunyhótól nem messze, az Üllői út másik oldalára települt. A belváros felől érkezők keljenek át a kispesti vasúti átjárón, s forduljanak balra.
Az új telephely lényegesen tágasabb a réginél; nagyobb az árukészlet, s a javítóműhelyben forgolódni tud a szerelő… A bolt megközelítése körültekintést igényel – át kell kelni a villamossíneken stb. –, várakozóhely ellenben akad bőségesen az épület környékén. Kerékpárnak kikötőhelyet ellenben nehéz találni. Villanyoszlop, közlekedési tábla, ezekből is csak egy-egy. (Értem én: sokba kerülne istállót építeni, vagy csak egy korlátot, oszlopot állítani az üzlet elé. Alighanem felemésztené az éves bevételt.) Sietségemben nem kérdeztem meg, be lehet-e vinni a kecskét az üzletbe. Hely éppenséggel akadna, több járgánynak is.
Amikor ott jártam, nagy forgalom nem volt. Hárman tartózkodtunk odabenn, s egy negyedik atyafi rozzant kecskéjével. Mindnyájan elfértünk kényelmesen.
Az árak nemigen változtak, átlagosnak mondhatók. A kínálat valamelyest bővült, amit ezen ínséges időkben értékelnünk kell. A kiszolgálás színvonala is javult. Két fiatalember teljesített szolgálatot az üzletben, s kérésemre megmutatták a táskákat (történetesen éppen azt kerestem, s körbejártam miatta a fél várost). Hasonló türelemmel bántak a másik két vevővel, illetve a javításra behozott kecske tulajdonosával. Remélhetően ez a gyakorlat nem változik hosszabb idő után sem. Régi ismerősöm, a harapós tulajdonos nem tűnt fel. Talán nyugdíjba vonult?
Szerkesztés vége
